TAGOKNAK

Karate elmélet

Az edzéseken használt kifejezések, és annak jelentése!

 

Mit mondunk! Jelentése
onegaishimas Kérlek figyelj rám!
domo arigato gozaimas Köszönöm szépen!
yame Állj!
hajime Rajta!
rei meghajlás
yoi felkészülni
migi jobb
hidari bal
Mae-ni előre
yoko oldalra
ushiro/sageru hátra
mawaate fordulás
hantai másik oldal
seiza japán ülés
mokuso meditáció
shomei-ni előre a fő irányba
kiritsu felállás
gedan övön alul
chudan testmagasságban
jodan nyaktól felfelé
tai-sabaki kitérés (a támadás elől)
dojo edzőterem
kata formagyakorlat
kohai alacsonyabb fokú
dohai azonos fokú
sempai magasabb fokú
sensei tanár
shihan mester (5. dantól)
kancho vezető – igazgató
kyu tanulófokozat
dan mesterfokozat
yudansha feketeöves
yasume pihenés
shumotsu-undo levezetés
do gi karateruha
tsuki ütés
uke védés
uchi csapás
geri rúgás
kihon alapgyakorlat
randori/kumite küzdelem
kamae pozíció/tartás
hikite hátrahúzott kéz
dachi állás
budo harcművészet
bushi harcos
kizami előllévő oldal
gyaku hatullévő oldal
hai igen
iie nem
tokui szabadonválasztott kedvenc

 

 

Kéz részei: Láb részei:
kéz te
könyök empi
alkar ude
ököl ken
ököl ütőfelülete seiken
ököl alja tetsui
kézél shuto
belső kézél haito
kézhát haishu
tenyér belső sarka shotei
csukló felső oldala koken
ujjhegyek nukite
egy ujjhegy ippon nukite
két ujjhegy nihon nukite
ujjhegyek összezárva keiko
ujjizület ippon ken
láb ashi
térd hiza
sípcsont sune
lábfej haisoku
sarok kakato
külső lábél sokuto
belső lábél sokoashi
talp teisoku
talppárna koshi

 

Kara:

A kara vagy mushin hasonló fogalmak. Mindkettő a tudat csendjét jelöli. Azt a csendet, ami egy energiával telített, éber, várakozó állapotot eredményez, ami mentes minden zavaró érzelemtől, indulattól és gondolattól, lehetővé téve a helyes reakció kirobbanását a megfelelő pillanatban. A kara nem más, mint a mindentől elszakadás képessége.

Kime:

A figyelem összpontosítása, aminek a legmagasabb foka a tudat eggyé válása a céllal. Az igazi kime nem csak a látás koncentrálódását jelenti, hanem a gondolatok és a latolgatás kihúnyását is, amikor a harcos tudatában minden kialszik, csak a cél világít élesen. Ahhoz, hogy ez az állapot kialakulhasson, bátorságra, elszántságra, a cél elérése iránti maradéktalan odaadásra van szükség.

Zanshin:

A befejezés csendje. Az a pillanat, amikor az akció végrehajtása után elvágjuk az előző pillanat emlékeinek fonalát, hogy tudatunk azonnal a gondolatoktól mentes éber figyelem, a zanshin állapotába kerüljön. A zanshin a technikát nem csak elegánssá teszi, hanem lehetőséget biztosít a további reakcióra. Ahogy a cselekvés előtti kara, úgy a cselekvés utáni zanshin is a teljesség része. Mindkettő a tudat csendjét jelenti.

Kiai:

Az igazán hatásos támadásnál az energia hatalmasra növekedve, éles kiáltás kíséretében szinte kirobban a véfrehajtóból. Az igazi kiai nem öncélú kiáltozás, nem az energiarobbanás mímelése, és legkevésbé nem az ellenfél megijesztését célzó ordítás. A kiai a szervezet tartalékenergiáinak felszabadítását akaratlagosan előidéső technika, amit pozitív önbizalomérzés kísér. A kiai-t és az aiki-t ugyanazzal a két japán jellel írják le, csak más sorrendben, ahogyan tartalmuk is fordított. Az aiki azt a belső szellemi nyugalmat jelenti, aminek a segítségével az ellenfél fölé kerekedhetünk, vagyis arra a folyamatra utal, ami az ellenfélben játszódik le az aiki állapotában lévő harcossal szemben, míg a kiai a harcosban lejátszódó folyamat jele, ami az aiki csendjével ellentétben egy érzelmileg eksztatikus állapot kisugárzása.


 

Harci művészetek

A harci művészetek eredete tulajdonképpen egyidős az emberiséggel. A létfenntartásért folytatott szüntelen küzdelemben az erősek fennmaradtak, amíg a gyengék és a lehetőségeket fel nem ismerők eltűntek a küzdőtérről.

A ránk maradt emlékek alapján kb. i.e. 3000-re tehetjük annak az idejét, amikor a pusztakezes harc ismeretét rendszerezték és módszeresen oktatni kezdték.

Dél-Nyugat India egyik tartományából egy olyan dojo működéséről maradtak fenn emlékek, amelyben öt állat (medve, tigris, leopárd, kígyó, sárkány?) harci mozgásának utánzásával küzdőgyakorlatokat tanítottak. Az iskola tagjai, beavatottságuk jeleként, forró vaspecséttel jelölték meg karjukat.

Ezt a rendszert KALPATTICA-nak nevezték.

A harci művészetek legelső terjesztőjének Bodhidharma (Daruma) indiai származású buddhista pátriákát tartják (kb. 480-557), aki 527-ben a dél-kínai Kantonba utazott, hogy a buddhista vallást terjessze. (Bodhidharma apja dél-indiai király, ő pedig vallása 28. pátriákája volt.) Itt találkozott Wu-Ti császárral, majd az északi Honan tartományba utazott, ahol a Shao-Lin kolostorban oktatni kezdett.

Bodhidharma tanításai szerint a test és lélek egymástól elválaszthatatlan, így a szerzetesek gyenge fizikai állapota nem tette lehetővé az aszketikus gyakorlatok elvégzését, melyek a kívánt megvilágosodáshoz vezetnek. A fizikai kondíció javítása érdekében Bodhidharma szigorú, kemény testedző gyakorlatok végzésére kötelezte tanítványait, melynek eredményeképpen a szerzetesek képesek voltak a meditációs zen gyakorlatok megfelelő elvégzésére.

A Bodhidharma által bevezetett testedző gyakorlat az Indiából magával hozott Kalpattica harcművészeti rendszer volt, amelyből később a Chuan-Ssu, a későbbi Shaolin-Chuan alakult ki, amelyet a legtöbb kung-fu és karateirányzat ősapjának tartanak.

A Shao-Lin templom későbbi lerombolása után az addig titkos, belső tanként kezelt harci rendszer kiszabadult a falak közül, s több, teljesen önálló irányzatra tagolódva elterjedt Kínában, Koreában és Okinawán.


Karate-do

Az Észak-kínai-tengeren fekvő Ryu-Kyu-szigetcsoport legnagyobb szigete Okinawa volt. Ezek a szigetek – lévén kereskedelmi útvonalak állomásai – a kínai kultúra sok elemével ismerkedtek meg, és juttatták tovább. Így a helyi őslakosok többek között megismerték a kínai harci művészeteket, mely a helyi küzdőművészetekkel kiegészülve önálló fejlődésnek indult. Okinawa a XV. század elején önállósította magát, majd 1429-ben Sho Hashi király egyetlen királysággá egyesítette a Ryu-Kyu szigeteket.

A XVI. században az okinawaiak a harci művészetüket a Te szóval jelölték, ami kezet jelent. Ez később felvette a To előtagot, ami a kínai Tang dinasztia jele volt, mely Kr.u. 618 és 906 között élte virágkorát és nagy mértékben befolyásolta az okinawai és a japán kultúrát. Így a kifejezés To-te lett, de Tode-nek és Tang-te-nek (halál keze) ejtették.

Okinawán a Tang-te-nek három virágzó korszaka volt:
Az első neve Bunjirikkoku seisaku (1429), s amelyet a királynak az a szándéka indított el, hogy az országot az athéni nevelési rendszerhez hasonló struktúra szerint építse fel.
A második időszakot Haitoreiként ismerjük. A király ekkor a lázadások elkerülése végett betiltotta a nyilvános fegyverviselést, ami természetesen kedvezett a pusztakezes, és mezőgazdasági eszközöket fegyverként alkalmazó harci formák fejlődésének.
A harmadik időszak 1604-ben kezdődött, amikor a kormány mindennemű fegyverhasználatot betiltott. Ez volt a Kinbuseisaku periódus.

1609-ben a japánok a Shimazu család vezetésével betörtek és elfoglalták a szigeteket. Az új hódítók a harcművészetek gyakorlását is betiltották. Ennek ellenére titkos társaságok alakultak, melyek csoportosan gyakorolták az akkor kínai kéz-nek nevezett harci technikákat. A 250 éves megszállás alatt a népi önvédelmi módszerek óriási fejlődésen mentek keresztül. 1629-ben titkos konferenciát rendeztek a Tang-te és néhány Chuan-fa kung-fu mester között, aminek hatására kialakult egy hatékonyabb harci forma, az okinawa-te (okinawai kéz).

A múlt században a Tode vagy Tang-te általános jelentése a kéz amely Kínából jött volt. Japán írásjelekkel ezt leírva karate-nak is lehetett olvasni, de az erős kínai hatás miatt a Tode csak 1894-ben változott karate szóvá.

Okinawai iskolák

Naha-te

Naha-te, vagyis a nahai kéz Okinawa fővárosáról, Naháról kapta a nevét, alapítójának pedig Higashionna Kanryo-t tartják.
Higashionna (vagy Higaonna) sensei 1853. március 10-én született Okinawán. Ifjúkorában halászként dolgozott, s szabadidejében Arakaki mestertől tanult Okinawa-te-t. Apja halála után a kínai Fukken tartományba utazott, s belemerült az itteni harcművészetek tanulmányozásába. Kínai tanárai többek között Doruko, Woo Lu-Chin és Ryu Ryu-Ko mesterek voltak.
1881-ben visszatért szülőföldjére, ahol a nyolc Kínában tanult stílus anyagából kialakította saját koncepcióját, amit Naha-te néven oktatni kezdett. Higashionna sensei neve idővel legendává vált a szigeteken, amit megszólítása: Kensei (szent ököl) is jelez. Sok, később híressé vált karatemester tanult iskolájában. Ilyen volt Chojun Miyagi a goju, és Kenwa Mabuni a shito-ryu karate-do iskola megalapítója. Higashionna Kanryo 1915-ben, 63 éves korában halt meg.

Goju-Ryu

A goju-ryu megalapító mestere Chojun Miyagi 1888. április 25-én, tehetős arisztokrata kereskedőcsalád sarjaként született. 1902-ben, 14 évesen kezdett harci művészetekkel foglalkozni Higashionna Kanryo dojójában. Tehetségén és szorgalmán felül rendkívüli fizikai erő volt jellemző rá.
1915-ben, röviddel mestere halála előtt Kínába utazott, hogy tanára nyomdokain járva ő is tanulmányozza az ottani harci irányzatokat. Higashionna halála után rendszerezte annak tanításait, amit lelki és légzésgyakorlatokkal egészített ki. Tanára Kínából magával hozott katáit (sanchin, saifa, seyunchin, sishochin, sanseru, sepai, seishan, kururunfa, superimpei) kiegészítette a két gekisai és tensho katákkal.

(A goju katák nevei buddhista filozófiai szimbólumok. A sanseru például 36-ot jelent. Ez a 6*6 eredménye, amiből az első hatos az érzékszerveket – mint szem, fül, orr, nyelv, valamint a test és a lélek – jelenti, a második hatos – a szín, hang, íz, illat, érintés és az igazság. A sepai jelentése 18, ami a 6*3 eredménye. A hatos a sanseruból, a három: a jó, a rossz és a béke. A superimpei jelentése 108. A buddhista hit szerint az embernek ennyi ördögi szenvedélye van, ezért december 31-én a kolostorokban ennyiszer kongatják meg a harangokat, elűzendő a gonosz szellemeket. A 108 a 3*36 eredménye. A 36 a sanseru, a 3 jelképezi a múltat, a jelent és a jövőt…)
A XX. század elején Okinawán a stílusokat az alapján különböztették meg, hogy a város, illetve az ország mely részén álltak. Jinan Shinzato (Miyagi első tanítványa – a háborúban meghalt -, aki a naha-te-t egy japán harcművészeti találkozón képviselte, és a név hiányosságait felismerte.) kérésére Miyagi hozzálátott, hogy iskolájának önálló nevet keressen. Végül egy klasszikus kínai versben talált egy olyan részt, ami szerinte alkalmas név lehetett irányzatának. A vers részlete így szólt: “Ho goju donto…”, vagyis a világban minden kemény és lágy lélegzés. Chojun Miyagi 1919-ben, Okinawán először, hivatalosan bejegyeztetett egy karatestílust, GO-JU-RYU néven.
goju iskola a go (kemény) és ju (lágy) szavak összevonásából keletkezett. A stílus két alapkatája a sanchin (go) és a tensho (ju) is ezeket a fogalmakat tükrözi.
sanchin kata az irányzat kemény katája. A test izmai maximálisan feszített állapotban végzik a mozdulatokat, amit erőteljes légzés kísér. A stílus kezdő tanulói is először ezzel az érthetőbb, kézzelfoghatóbb kemény gyakorlatokból álló mozdulatokat edzik, s csak jóval később, a go fáradtságos, hosszú időn át tartó gyakorlása után kezdhetnek hozzá az elvontabb ju megismeréséhez.
(Ezt a sorrendet szimbolizálja az is, hogy a névben elől helyezkedik el a go, és csak utána a ju, valamint erre utal, hogy a sanchin katát már a kezdő tanulók is gyakorolják, a tensho-t viszont csak a magasfokozatúak.)
tensho a ju, vagyis lágy kata. A mozdulatok gömbölyű, csavart elemekből állnak, amelyek a támadások lágy elvezetése után zökkenőmentes ellentámadásokba mennek át. Ez a kata arra a belső nyugalomra és rendíthetetlenségre utal, amivel Miyagi is jellemezte stílusát: “Csendes és stabil, mint a hegy, folyékony és lágy, mint a folyó…”

Chojun Miyagi 1953. október 8-án, 65 éves korában hunyt el.

Shuri-te

Shuri-te iskola Naha főváros városrészéről kapta a nevét, ahol az egykori Ryu-Kyu szigetek központi kastélya állott, és ahol az első shuri iskola megnyitotta kapuját. Legelső fejlesztőjének Sakugawa-t tartják, aki Shuriban Okinawa-te-t tanult.
(Az Okinawa-te ebben az időben titkos iskolaként működött. Shuri, Naha és Tomari mestereinek bújkálniuk kellett a Satsuma szamurájok elől.)
Sakugawa 1724-ben Kínába utazott, hogy ott chuan-fa-t tanuljon, de eltűnt, és hozzátartozói azt gondolták, hogy meghalt. Sok évvel később, immár érett mesterként tűnt fel újra Okinawán, ahová magával hozott néhány chuan-fa katát.

shuri iskola másik két fejlesztője a század vége felé tűnt fel a porondon. Egyikük – Shionja -, ugyanúgy mint Sakugawa, Shuriból utazott el Kínába, ahonnét 1784-ben egy ottani barátjával, Kushanku-val, és újabb nyitottkezes chuan-fa technikákkal tért vissza.
(Az Okinawa-te, illetve Tode csak zárt öklű kéztechnikákat (taiso) alkalmazott. A művészet repertoárja egészen a XX. század elejéig folyamatosan bővült, így belekerültek a kínai nyitottkezes (kaishu) technikák, a taiwani ujjhegyhasználat (nukite), és a thaiföldi rúgások (geri) is.)

A következő nagy név Sokon Matsumura (1809-1901) volt, a később legendássá vált Anko Itosu (1832-1915) tanára, akitől a shotokan létrehozója, Gichin Funakoshi, és a shito-ryu megalapítója, Kenwa Mabuni tanult.

Shito-ryu

shito stílus megalapítója Kenwa Mabuni (1893-1957) Anko Itosu-tól shuri-te-t, Higashionna Kanryo-tól naha-te-t tanult, majd 1930-ban Okinawáról Houshura utazott, és Osakában letelepedve megalapította saját módszerét, amelynek mesterei után a shito-ryu nevet adta (Higashionna – shi, Itosu – to). A shito-ryu-ban megtalálható valamennyi naha kata változata, továbbá a shuri, a tomari és még néhány kínai kata is.

Shotokan-ryu

shotokan megalapítója Funakoshi Gichin 1868-ban született Okinawán. Fiatal korában Sokon Matsumurától és Anko Itosutól tanult shuri-te-t. 1917-ben Japánba hívták, hogy mutassa be az okinawai karatét, s ahol 1922-ben letelepedve megalapította saját rendszerét karate-do néven.
(A shotokan elnevezést az utókor adta stílusának. Ez a név Funakoshi írói nevéből alakult ki, s ez volt dojójának is a neve. (sho = erdei fenyő, vagy első, to = hullám, kan = iskola))
Funakoshi mester, 1957-ben bekövetkezett haláláig határozottan ellenezte a karateversenyek rendezését. Egyes shotokan iskolák (a kisebbség) máig hűek maradtak alapítómesterük felfogásához.

Wado-ryu

Hironori Otsuka 1892-ben született Japánban. 13 éves korában shinto yoshin jujutsu-t tanult, majd 30 évesen Funakoshi Gichin tanítványául szegődött. Karatemestere halála után létrehozta saját irányzatát, ami a shotokan-ra és a jujutsu-ra épül.
wado-ryu névnek kétféle jelentését ismerjük: az első a “béke útja”, a második jelentés “Japán út” (wa = béke, Japán,
do = út).
Hironori Otsuka sensei 1982-ben hunyt el.

Tomari-te

Tomari, Naha város egyik kerülete, s hajdani iskolája területileg a shuri és a naha iskolák közé volt beékelődve. Legrégebbi mestereként Kishin Teruya-t és Karyuu Uku senseiket tartják számon.
A tomari iskolákból alakult ki az Okinawán jelenleg négy nagy karateirányzatból kettő: az uechi-ryu és a matsubayashi-ryu. (A másik kettő legnépszerűbb okinawai iskola a shorin-ryu (shuri), goju-ryu (naha)).
Hazánkban jelenleg nincs képviselője a tomari iskolának. Katákat ebből az irányzatból csak a shito-ryu-ban találhatunk, ott is átalakítva.