A hazugság leleplezésének titka

A hazugság leleplezésének titka

 

Forrás: http://mno.hu
2013. január 03., csütörtök 21:19
Nagyon szemfülesnek kell lennünk, ha nem akarunk hazugság áldozataivá válni, sokszor csak apró jelek vannak. A szakértők szerint azonban hosszú távon senki nem tudja az érzéseit, mozdulatait folyamatosan tökéletes kontroll alatt tartani, vagyis a hazug előbb vagy utóbb, de lebukik.

Vannak jelek, amelyek még a legravaszabb hazudozót is képesek leleplezni akár a mindennapi életben, akár egy rendőrségi kihallgatáson. Ilyen jelek lehetnek a félénkség, a merevség vagy az ellentmondásosság. „Kiváló volt a vacsora” vagy „Nagyon jól nézel ki az új ruhádban” – ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel mindennap 30-40 alkalommal hazudunk – mondta el Jack Nasher. Leggyakrabban a megismerkedés első tíz percében nem mondunk igazat – emelte ki a müncheni üzleti főiskola professzora, aki igen jártas a hazugság apró jeleinek felismerésében, könyvet is írt a témában.

Profi hazudozó nincs

Vannak olyanok, akik hajlamosak arra, hogy másokat megtévesszenek, de profi hazudozó nincs – véli a professzor. Aki tudatosan hazudik, az majdnem mindig lebuktatja magát. A hazug fél a lebukástól, minek következtében magasabb hangon beszél, mint máskor, vagy gyakran pislog, illetve piszkálja a szemét. Ha a tárgyalópartner a szituációhoz nem illően félelmet produkál, az az egyik legkézenfekvőbb jele annak, hogy hazudik.

A bűntudatos hazug lebuktatása a legkönnyebb

Ezen túlmenően a hazug gyakran bűnösnek érzi magát, mert beszélgetőtársát szándékosan megtéveszti. Ez az érzés annál erősebb, minél közelebb áll hozzá a partner. El kell ismerni, az ilyen bűntudatos hazudozó felismerése viszonylag könnyű. „A bűnös úgy néz ki, mintha gyászolna” – emelte ki a hazugságok felismerésének szakértője. A szituációhoz nem illően viselkedik: szomorúan néz, amely egyértelműen azt jelzi, hogy hazudik.

A Pinokkió-mechanizmus

Vannak, akik nagyon pontosan kontrollálják magukat hazudozás közben – ám ez nem mindig sikerül. Annyira megfeszülve próbálja fenntartani a hazugságot vagy önmagáról a hamis képet, hogy a testtartása egyszerűen megmerevedik, mozgása pedig a mesebeli Pinokkióra kezd hasonlítani, annyi különbséggel, hogy az orra nem kezd el nőni.

A kontrollkísérlet dacára az igazság nagyon gyakran felvillan a hazug arcon. A másodperc egy iszonyúan kicsi töredéknyi idejére az igazi érzés visszaköszön az arckifejezésen, hiába próbálja azt a hazug a mesterséges mosollyal elfedni. Ebben az aprócska pillanatban a mimika elárulja a hazugságot, az átvert félben az az érzés kezd kialakulni, hogy valami nincs rendben.

Kevés az „én” és az „enyém”

Ezen túlmenően a hazug tízszer kevesebbszer használja az én és az enyém kifejezést, mint normális esetben. Vannak azonban egyértelműbb jelek is. Hazudni nagyon fáradságos és stresszes dolog. A kihallgatás szakértői kérdéseikkel szisztematikusan igyekeznek növelni a vádlott sztressz-szintjét. Újra és újra elismételtetik velük az esemény pontos menetét, lehetőleg részletesen. Egy idő után a hazug úgyis belekeveredik a hazugság hálójába és lebukik.

A szakértők kedvelt módszere még az időben való ugrás is. Viszonylag nem várható szituációban kérdezik meg, mi történt később, mi történt az előtt vagy az után. A vádlott, mivel gyorsan szeretne válaszolni a kérdésre, zavart lesz, amivel rögtön elárulja magát. Egy igaz történet időbeliségét sokkal könnyebb visszaadni, mint egy kitalált sztori mozaikdarabkáit.

[like_to_read]

„Pókerarc van, de pókerember nincs”

A felmérések azt is mutatják, hogy a hazudozó szeret hirtelen témát váltani – ez is azt jelzi, hogy rejtegetnivalója van. Hosszú távon azonban senki nem tudja az érzéseit, mozdulatait folyamatosan tökéletesen kontroll alatt tartani, különösen akkor nem, ha nyomás alatt van. „Pókerarc van, de pókerember nincs” – véli a szakértő.

[/like_to_read]