Edzésvezetők

sensei_toth_istvan

Sensei Tóth István
A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar (TF) Karate Sportedző,

okleveles Goju-ryu karate mester ( 3. dan).

Hogy miért a karate?

Mikor elkezdem 19 évesen karatézni, egy vágy hajtott, hogy olyan legyek, mint a nagy harcosok, én akartam lenni a legjobb, legerősebb, leggyorsabb, majd ezt egy teljesen más cél váltotta fel. Ha most megkérdeznék, miért eddzek, miért tanítok, az mondanám, mert ezt szeretem csinálni, szeretem, hogy mindig találok benne újdonságot, folyamatosan van hova fejlődni.

Egyensúlyt visz az életembe, motivál a sikerek vagy éppen a bukások által. Megvan benne az önmegvalósítás és a sikerélmény. Fizikai és szellemi szinten is folyamatosan fejleszt, és fejlődésre késztet.

Sokan csupán sportnak tartják a karatét, és vannak, akik művészetnek, mindkettő igaz, hiszen minden azzá válik, amivé szeretné, hogy váljon.

Hiszem, hogy csak az lehet jó sensei (tanár), aki széleskörűen ismeri, az adott „stílust”, aki folyamatosan képzi magát, és aki elhivatott.

 

Nem az izmaid erejétől függ egy harc kimenetele.

Hogy mit is jelent?

A harcnál most ne egy utcai harcra gondoljunk, (természetesen arra is igaz), inkább gondoljunk az élet megannyi harcára, amit vívunk az iskolában, munkahelyen, tárgyaláson, vagy akár a családon belül is.
Ezek a “harcok” nem az izmaink vastagságától függően fognak úgy végződni, ahogy mi szeretnénk, ha lelkileg gyengék vagyunk, nincs elég bátorságunk , vagy esetleg nem ismerjük eléggé magunkat, akkor a másik akarata fog érvényesülni, ha szeretnénk, ha nem , ha csupán a másik jóindulatában bízva várnánk, hogy jó irányba terelődjön életünk, nem mindíg számíthatnánk túl sok jóra.

A világban problémák 1000 éve is voltak, és 1000 év múlva is lesznek, természetesen ezek a problémák folyton más jellegűek, korszakoktól függően, de meg kell velük birkóznunk, és ehhez is segítséget ad a karaténk. 

kobudo

Az első edzések.

Mikor egy új tanítvány érkezik a dojoba mindenképpen információt gyűjtök állapotáról, esetleges sérülésekről, az első edzés egy rávezető edzés mindenképpen, ahol megtapasztalhatja, hogy mi vár rá. És természetesen közben információt kapok terhelhetőségi állapotáról. A végrehajtandó gyakorlatok kiválasztása függ az adott csoport összetételétől (felnőttek, gyerekek, magas rangúak, teljesen kezdők) így mindenki az adott szinten a tőle elvárható szinten fog edzeni. Az első edzést követően mindenképpen közlöm vele az általános etikettet, és hogy mit kell megtennie, hogy beilleszkedjen.

Tehát az első edzések lényegében arra szolgál, hogy felmérjem, mire lehet képes, mi lehet belőle kihozni, és mit nem szabad csinálnia, hogy az egészsége megmaradjon.

A tanár-tanuló kapcsolat nagyon fontos, az egymás iránti tisztelet, és az, hogy ne egy „haverként”, hanem egy tanárként viselkedjen az „edző”. Lényegében nem jó szó az edző a harcművészetekben, mert így nem is beszélhetünk erről. Én inkább tanárt használok (Sensei)-t, mert mindenképpen többről van szó, mint egy edző.

Érték: A karate rengeteg értékkel bír, melyet csak lassan, és fokozatosan lehet átadni. Ezek például a fegyelem, figyelem, mid testi, mind szellemi szinten. Kreativitás, tisztelet másokkal és önmagunkkal szemben, tisztelet saját szervezeted iránt, megérteni, mi az a kötelesség, mi az, ami helyes, és közeledés egy általánosan elismert viselkedési normához. Egy erkölcsformáló mód, melybe a test, és lélek összhangját keressük. A karate célja nem az ellenfélen aratott győzelem, hanem saját gyengeségeinken, és határainkon való túllépés.

Értékelés: Mindenkinek szüksége van visszajelzésre, hogy éppen hol tart, mennyit jutott előre. De én nagyon fontosnak tartom, hogy azt is tudja mi vár még rá. Mivel lényegében itt önmagunkhoz képest várunk fejlődést, így a tanítvány igen nehezen veszi észre, hogy fejlődött bármiben is. De erőnléti, vagy szellemi gyakorlattal igazán hatásosan lehet vele éreztetni, hogy ő igen is halad előre. A lényeg, érezze, hogy igen, valamivel több lettem, mint tegnap. Az értékelés néha okozhat, szorongást, negatív érzelmeket, de mindenképpen objektív képet kell, hogy kapjon jelenlegi teljesítményéről.
Kompetencia: A szakmai hozzáértés, a tanultak alapján történő problémamegoldás. Csak hosszú, és folyamatos tanulással lehet tovább fejleszteni. Nagyon sokan esnek abba a csapdába, hogy elérnek, egy szintet, és nem haladnak tovább, már nem képzik magukat, és ez nagyon nagy hiba, mit a tanítványokkal, mint önmagunkkal szemben. Nem elég a gyakorlatban és elméletben szerzett tudás, azt folyamatosan frissíteni kell, és ezt tudni kell megfelelően „emészthető” formában átadni.

Interakció: Kölcsönös viszony, a tanár-tanítvány között.

Mivel leginkább, hierarchikus felépítésű ez a viszony rendszer, így a magasabb rangú, határozza meg a társalgás formáját. De leginkább a tegezős forma valósul meg, hiszen, így sokkal könnyebb átadni a tanítást, természetesen a kellő tisztelettel vegyítve.

Tanulni sosem késő.

Az életben az egyetlen dolog, melyre nem lehet azt mondani, hogy már öreg vagyok hozzá, az a tanulás.Jómagam is folyamatosan képzem magam, mind testileg, mind szellemileg.

Hiszem, hogy csak az lehet jó tanár (sensei), aki széleskörűen ismeri, az adott „stílust”, aki folyamatosan képzi magát, és aki elhivatott. A megszerzett tudást, a belső értékeinkkel együtt képesek legyünk átadni, hogy ne szabjunk gátat a fejlődésnek. A harcművészet nem más mint önkifejezés, érzelmek, gondolatok átadása, de hogy ez megtörténjen, meg kell tanulni az alapokat.

 

 

https://www.facebook.com/karateoktatas

Karate edzések gyerekeknek és felnőtteknek Budapest több pontján! Kondíció, jellemformálás, önvédelem!

Jelentkezés itt!