A kobudo az okinavai fegyveres harcművészet, ahol fegyverként mindennapi gazdálkodásban használt eszközöket, fadarabot, a cséphadarót, kötéldarabot vagy más, ezekhez hasonló hétköznapi tárgyat alkalmaztak. A kobudot a mesterek által hosszú évek alatt kidolgozott technika és a gyakorló testi ügyessége, találékonysága jellemezte.

Ma a kobudo legfőbb célja (minden más Budo stílushoz hasonlóan) a személyiség fejlesztése, az önismeret kialakítása, az emberi képességek határainak kitolása.

Bot
Az egyenes bot (japánul bo, Kinában kon) az egyik legelső fegyvernek számit. Használatát szinte minden ősi kultúrában megtaláljuk. Később különbőző heggyel, horoggal, éllel nővelték hatékonyságát, de az alapvető fogásmódok, támadó- és védőtechnikák hasonlóak maradtak. Ezen technikák nagy részét a legendás Shaolin kolostoról (Kina) származtatják.

Okinawán szintén kialakultak jellegzetes és nem kevésbé hatékony technikák. A technikai elemek a bot hosszához igazodtak. Okinawán legkedveltebb a 6 shakus (1 shaku 30-48 cm) bot a tenkai, amit eredetileg viztartályok, málhazsákok cipelésére használtak – ami 182,88 cm hosszú-, de használnak ennél rövidebb (120,70-80 cm-es) botokat is. Jól alkalmazva az erőkarra és a teherkarra vonatkozó fizikai törvényeket egy gyengébb fizikumú küzdő kiegyenlitheti a bottal a testsúlybeli különbségeket.

Sai
A sai szintén a bottípusú fegyverek családjába tartozik. A sai fémből készült, tehát igen hatékony ellenszere akár a kardnak is (védésnél). Támadásnál pedig a tonfánál is keményebb ütéseket lehet vele kivitelezni.
A sai eredetét tekintve az egyik feltételezés, hogy hozzá hasonló eszköz a halászok csónakjában az evezővilla szerepét töltötte be. Mások szerint a sai szénrakó vasvillának a feje. Délkelet-ázsia számos vidékén találkozhatunk hasonló fegyverrel. Használata a karatére épül. Tulajdonképpen a kéz meghosszabitásaként használták. A sai-jal végzett számos formagyakorlat ma is ismert. A legtöbb karatetechnika végrehajtható vele.

Nunchaku
A nunchaku a lánc-kötél és a bot típusú fegyverek közötti átmenetet képviseli. A nyeleket külön-külön, vagy összefogva botvédéseket, ütéseket vagy feszitéseket hajthatunk végre. Ugyanakkor az egyik véget lenditva láncra, ostorra jellemző csapásokat tudunk kivitelezni.

A nunchaku pontos eredete, egykori rendeltetése ugyanolyan homályos, mint a többi kobudo fegyveré. A legelterjedtebb variáció szerint cséphadaró volt, több kutató szerint pedig nem cséplésre, hanem más termények (pl. babnak) péppé dolgozására szolgált. Akkoriban a nunchakut még nem lánccal, hanem kötéllel erősitették össze. A nunchaku is a karatéra épül, másrészt viszont a hajlékonyságában rejlő plussz alkalmazási technikák kiegészitik, szinesitik a karatét. A lendítések, ostorozások megnövelik a küzdő “hatótávolságát.

Kama
A kama lényegét tekintve eltér a többi fegyvertől. A borotvaéles pengéjű kama nagyon is jól beilleszkedik a vérfagyasztó, gyilkos kinézetü “szúró-vágó” fegyverek (kardok, szablyák, bárdok, harci csillagok) véget nem érő arzenáljába.

Budapest XV. száraznád u. 5 “KIKÖTŐ”

Kobudo 1