Jelenleg a világban rengeteg olyan egyesület, és sportegyesület létezik, amelyik csak a versenyzést tartja szem előtt. A nem versenyeztetős sportágak, kevésbé kapnak figyelmet, mert valamiért ezeket nem túl fontosnak, vagy csak simán komolytalannak tekintik.
Vajon ennek mennyi az alapja?
Többször kérdezték már tőlem is ,hogy
Mi verekedős karate , vagy védekezős karate vagyunk?
Igazából nem is értettem mit akar megtudni. Azt hogy tudunk e ütni , esetleg rúgni? , vagy csak folyamatosan védekezünk? – Nos igazából azt válaszoltam, hogy mi Harcművészettel foglalkozunk, s mint olyan természetesen megtanulunk ütni is , rúgni is , meg megtanuljuk megvédeni magunkat , de igazából nem a verekedés , meg a sok sok plecsni a cél. A cél inkább a saját korlátaink megismerése, az hogy hogyan legyünk képesek olyan dolgokat is megcsinálni amit azelőtt nem is gondoltunk, hogy erre bármikor képesek leszünk.
Sokan úgy gondolják, hogy 4-5 év után már tökéletesen tudnak karatézni, és mesterévé válik a karaténak, hát ez sajnos koránt sem igaz. Nagyon sok gyakorlás, kitartás , szorgalom, és önfegyelem kell hozzá, meg még jó pár év , mire valóban azt mondhatjuk, hogy igen már értem mit csinálok, tudom jól használni a tanult technikáimat. Természetesen minden ember más és más valakinek könnyebb , valakinek nehezebb , de ezért sem beszélhetünk versenysportról.
Gyerekként elkezdeni, ajánlott! De természetesen akkor sincs gond , ha valaki 40 -50 évesen adja arra a fejét, hogy megtanuljon karatézni! Én úgy gondolom, hogy mindenki aki ide jár, az tud nap napi edzésen is új dolgokat tanulni, és ha eltelik 10 év akkor is tud olyan dolgot felfedezni , amit eddig sosem látott, vagy csinált még.
Ilyenkor szokták mondani,
persze de a többi helyen is ezt mondják…
Igen szoktak ilyeneket mondogatni, én is hallottam pár helyen, de a valóság néha nagyon messze van attól amit mondanak. Legutóbb talán a Budapesti nagy sportág-választón beszélgettem erről egy 17 éves érdeklődővel, aki arról panaszkodott nekem , hogy
Ahová ő jár , már ő a legöregebb tanítvány , és már úgy érzi kiégett, nincs hova fejlődni…
Én úgy gondolom, hogy ha a tökéletességet keressük, akkor mindig lesz hová fejlődni, és akkor sosem lehet azt mondani igazán, hogy én minden tudok, és már nincs mit tanulnom, nincs hova fejlődnöm..
Az évek során jómagam is sokat változtam a jó irányba, én úgy gondolom, ez a karaténak tudható be, mikor elkezdtem egy teljesen más gondolatoktól vezérelve egy rövidtávú , már – már kicsinyes cél vezérelt , ez idővel megkopott , és átvette, az hogy jobban megismerjem magam, keressem az arany középutat, értsem és tudjam mi az amit valóban csinálok.
Törekedjek a tökéletesség felé. A lehetőségeimhez mérten a legtöbbet hozzak ki magamból, függetlenül attól hogy ilyen a hangulatom, erőnlétem , vagy lelki állapotom.
Hogy igazából miben vagyunk mások? A leginkább talán azt tudnám mondani, hogy a gondolkodásunkban. Én a magam részéről úgy hiszem, hogy képesnek kell lennünk befogadni minden információt, ingert amit kapunk, és kell hogy elég bölcsek legyünk hozzá , hogy ezt hogy használjuk fel. Ez nagyon sok gyakorlás , és tanulás árán tudjuk csak elsajátítani.
Ezért gondolom azt, hogy a mi stílusunk valóban alkalmas minden korosztály számára .
Itt mindenki megtalálhatja azt ami segíti , hogy jobban megismerje korlátait, és ezen korlátokat a megfelelő módon tudja átlépni, határait kitágítani.