ImmĂĄr több mint 15 Ă©ve foglalkozom KaratĂ©val, ami nem tĂșl sok idĆ, de nem is kevĂ©s, de sokat vĂĄltoztam közben…
Amikor felmerĂŒlt bennem , hogy kellene valamit csinĂĄlnom , hogy legalĂĄbb meg tudjam magam vĂ©deni, nem igazĂĄn foglalkoztam azzal, hogy mit fogok csinĂĄlni egy olyan helyet kerestem ahol meg lehet tanulni verekedni legalĂĄbb.
Nos abban az idĆben megfordultam nĂ©hĂĄny helyen , de 1-2 hĂłnapnĂĄl tovĂĄbb nem tudtam maradni, nem Ă©reztem bennĂŒk a lehetĆsĂ©get , nem illettek hozzĂĄm, Ășgy Ă©reztem teljes kĂĄosz uralkodik nĂĄluk.  Vagy az volt a gondom hogy tĂșl egysĂkĂș , tĂșl gyengĂ©k, tĂșl unalmas , stb.. , szĂłval Ășgy Ă©reztem semmit sem tudok tĆlĂŒk tanulni ezĂ©rt mindig tovĂĄbbĂĄlltam. IgazĂĄbĂłl egy olyan helyet kerestem ahol tĂ©nyleg kemĂ©nyek az ott lĂ©vĆk vagy legalĂĄbb az aki edz engem. Nem Ă©rdekeltek a spirituĂĄlis dolgok , mĂ©g kevĂ©sbĂ© a lelkizĂ©s , Ă©n csak kemĂ©ny akartam lenni , Ă©s ezĂ©rt sokat Ă©s kemĂ©nyen akartam edzeni.
AztĂĄn talĂĄltam egy helyet, persze eleinte Ășgy gondoltam, hogy nem biztos hogy jĂł helyen jĂĄrok , mert szinte csak gyerekek voltak körĂŒlöttem , ami felnĆttkĂ©nt nagyon nyomasztĂł volt , mit keresek itt egy rakĂĄs gyerekkel itt sem maradok sokĂĄig… Persze tĂ©vedtem , mert a körĂŒlöttem lĂ©vĆk bĂĄr nem voltak kemĂ©nyek , de Sensei azĂ©rt megoldotta hogy mĂ©gis ” megkapjam ” ami jĂĄr nekem .
Folyt köv.