Dojo: Karate-Do International Zugló, XIV., Telepes u.

Időpont / időtartam: 2014/05/05 / 1,5 óra

Csoport (kor-szint): 7-40 éves, kezdő-haladó, 12 fő

Edző: Sensei Tóth István

Választott technika: Megfigyelés

Az edzés jellege: Kumite gyakorlás (koordináció, távolság, ritmus)

Az edzés anyaga és a megfigyelő észrevételei:

Bevezető rész:

Sorakozó hagyományos, de mokuso nélkül, csak a tiszteletadás senseinek és egymásnak.
Az edző röviden elmondja-e az edzés feladatait – nem mondta el, a végén rákérdezett, rájöttek-e. Egyébként nagyon jól végigkövethető volt már a beveztéstől kezdve az edzés anyaga – nekem mint külső szemlélőnek is – ritmus, együttmozgás, távolságérzékelés, koordináció, illetve alapkihon gyakorlás lépéssel.
A bemelegítés során rövid nyújtások, körzések után szökdelések, karlendítések következtek – mindenki 10-et számolt. Sokaknak a japán számolás még gondot okozott, ott sensei rávezetéssel segített – persze ment közben a gyakorlat. Így a 130-nál jóval több ütem volt, jól el is fáradtak. Sokan nem tudták még összekapcsolni a számolás a ritmussal (sokszor még az sem, aki számolt) – itt hiányoltam a hbajavítást,

de a célt a bemelegítés így is elérte, s jó hangulatot is teremtett. Sensei is végig csinálta a gyakorlatot, hibajavításra ezért így nem volt módja. Így jól fel is mérhette, kinek kell majd több segítség, rávezetés a ritmusra a későbbi gyakorlatok során, ki hol áll ebben.

Fő rész:

Koordináció, távolságtartás, ritmus – Párokban dolgoztak, párváltás nélkül a könnyebbség kedvéért – így is sokaknak még nehezen ment, de szemmel látható volt a fejlődés a végére mindenkinél – még ha nem is mindenki tudta a gyakorlatokat tökéletesen végrehajtani. Csúszás előre – hátra, majd a másik irányba kezdve – aztán lábcserével ugyanez. Darabonként építette fel idáig a gyakorlatot sensei – majd párosával bemutatták ezt a 4 mozgást – akik eltévesztették, 5 fekvőtámasz.
Utána ennek kombinációi – pacsi elöl lévő kézzel, majd hátul levő kézzel, vagy Lábcsere, pacsi, csúszás előre-hátra, majd oldalváltás, uaz. – ezeket lassan , majd gyorsabban, végül szabadon gyakorolták a párok, sensei segített, magyarázott, hibát javított. Végül valamennyien sokat javultak, de kevés volt a teljesen hibátlan gyakorlat, a többség kezdő volt (2 haladó, egy gyermek és egy felnőtt).
Kihon gyakorlás. Heko dachiban alaptechnikák, tsuki, először egy számolásra egy, majd egy számolásra kettő, végül 3, majd 3, de különböző magasságba (Jodan, chudan, gedan), kiai. Majd Age uke gyakorlás hasonlóan (nyilván a magasság nem változik).
Kihon lépéssel – zenkutsu dachi, age uke, majd gyaku tsuki előre, hátra, majd ennek kombinációi (lépés közben kézcsere, utána ütés, majd mae-geri hátul lévő lábbal, utána hátra visszateszi a lábat). Egyéni hibajavítás, illetve közös beszélgetés a kontrollról, a hikite helyzete kapcsán.
Játék – a különböző korosztályok miatt szükséges volt az edzés megtörése, de a nagyok is élvezték – pókjárós / labdás kidobó. A kicsik még nem mindig értették a szabályokat (akinél a labda van, nem mozoghat).
Ismét páros gyakorlat – lábcsere, csúszás előre-hátra kombináció – beszélgetés, mi a nehéz benne. Egymáshoz alkalmazkodás, egyiknek „vezetnie” kell, a másiknak alkalmazkodni, különben nem megy. Folytatás ütés és védés/visszatámadás kombinációval – ismét a ritmus szerepe. Többszöri bemutatás után egyéni hibajavítás a pároknál, a pontosság és a ritmus szerepének hangsúlyozása a mindenáron győzni akarás helyett ezen a szinten.

Befejező rész:

Játék: „Pacsi / pofon” –az időzítés, mozgásérzékelés, mozdulatgyorsaság fejlesztése játékos, kontrollált formában – különböző távolságokból (támadó keze is elöl van, fej mögött, hátul)…
Formális befejezés, értékelés külön nem volt – a fő rész magyarázatai között esett sok szó az edzés anyagáról, illetve a végrehajtásról.

Nagyon jónak találtam, hogy egy adott milyen változatos formában gyakoroltatott a sensei, egy ilyen vegyes összetételű csapattal, mindenkinek lehetőséget adva – és megkövetelve – a saját szintjéhez képest a fejlődést. Viszonylag kevés játék volt, mégis sikerült lekötni a három 7-8 éves résztvevőt is, hiszen a szökdeléses és koordinációs gyakorlatot is játéknak tekintették, jóllehet ők is teljes igyekezettel végezték. Bár a sikertelenségért több esetben is fekvőtámasz „járt”, ezt szemlátomást senki nem vette zokon, s bár önként jelentkező bátor páros 1-1 bemutatásra nem igen akadt, felszólításra a legkisebbek vagy a legkezdőbb felnőttek is végrhajtották a gyakorlatokat – legfeljebb nem sikerült hibátlanul. Jól látszott a sensei és a tanítványok közti bizalom és tiszteletük a mester iránt, illetve a csapat összetartozása – pedig ennél vegyesebb összetételt csak a saját dojonkban láttam. Tiszteletreméltó munka.

Bohnerné Kiss Judit