Ăreg bölcs ĂŒldögĂ©lt a Korinthusba vezetĆ Ășt szĂ©lĂ©n.
A vĂĄrosba igyekvĆ idegen rövid pihenĆt tartva beszĂ©dbe elegyedett vele:
â Milyenek itt az emberek? â kĂ©rdezte.
â HovĂĄ valĂłsi vagy? â kĂ©rdezett vissza az öreg bölcs.
â AthĂ©ni vagyok.
â Ăs felĂ©tek milyen nĂ©p lakik? â kĂ©rdezett tovĂĄbb az öreg.
â HĂĄt tudod, rettenetes tĂĄrsasĂĄg! Mind csalĂł, lĂ©zengĆ, lusta Ă©s önzĆ. EzĂ©rt is jöttem el onnan.
â Nincs szerencsĂ©d! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalĂłval Ă©s lĂ©zengĆvel, lusta Ă©s önzĆ emberrel fogsz talĂĄlkozni. â mondta az öreg.
A vĂĄndor bĂșsan folytatta ĂștjĂĄt.
Nem sokkal kĂ©sĆbb Ășjabb idegen ĂĄllt meg az öreg bölcs elĆtt. Ćt is az Ă©rdekelte, hogy milyen emberek laknak Korinthusban. A vĂ©letlen Ășgy hozta, hogy Ć is AthĂ©nbĆl jött. Neki is feltette az öreg bölcs a kĂ©rdĂ©st, hogy ott milyenek az emberek.
â NagyszerƱ emberek Ă©lnek ott! BarĂĄtsĂĄgosak, segĂtĆkĂ©szek Ă©s nagyon becsĂŒletesek! â vĂĄlaszolta nem kis bĂŒszkesĂ©ggel az utas.
â Nagy szerencsĂ©d van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerƱ emberekre talĂĄlsz majd! â mondta az öreg bölcs.
A vĂĄndor vidĂĄman fĂŒtyörĂ©szve folytatta ĂștjĂĄt a vĂĄros felĂ©.
A kĂ©t beszĂ©lgetĂ©st vĂ©gighallgatta egy fiatalember, aki gyakran idĆzött az öreg bölcs tĂĄrsasĂĄgĂĄban. FelhĂĄborodottan jegyezte meg:
â Nagyot csalĂłdtam benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kĂ©tszĂnƱ vagy!
Az öreg bölcs mosolyogva csillapĂtotta:
â TĂ©vedsz, fiatal barĂĄtom. Tudod, a vilĂĄg a szĂvĂŒnkben tĂŒkrözĆdik. Akinek a szĂve gyanĂșval van tele, az mindenhol csalĂłkkal fog talĂĄlkozni. De akinek a szĂvĂ©t jĂłindulat tölti el, az a vilĂĄgon mindenhol barĂĄtsĂĄgos emberekre talĂĄl.