Immár több mint 15 éve foglalkozom Karatéval, ami nem túl sok idő, de nem is kevés, de sokat változtam közben…

Amikor felmerült bennem , hogy kellene valamit csinálnom , hogy legalább meg tudjam magam védeni, nem igazán foglalkoztam azzal, hogy mit fogok csinálni egy olyan helyet kerestem ahol meg lehet tanulni verekedni legalább.

Nos abban az időben megfordultam néhány helyen , de 1-2 hónapnál tovább nem tudtam maradni, nem éreztem bennük a lehetőséget , nem illettek hozzám, úgy éreztem teljes káosz uralkodik náluk. Vagy az volt a gondom hogy túl egysíkú , túl gyengék, túl unalmas , stb.. , szóval úgy éreztem semmit sem tudok tőlük tanulni ezért mindig továbbálltam. Igazából egy olyan helyet kerestem ahol tényleg kemények az ott lévők vagy legalább az aki edz engem. Nem érdekeltek a spirituális dolgok , még kevésbé a lelkizés , én csak kemény akartam lenni , és ezért sokat és keményen akartam edzeni.

Aztán találtam egy helyet, persze eleinte úgy gondoltam, hogy nem biztos hogy jó helyen járok , mert szinte csak gyerekek voltak körülöttem , ami felnőttként nagyon nyomasztó volt , mit keresek itt egy rakás gyerekkel itt sem maradok sokáig… Persze tévedtem , mert a körülöttem lévők bár nem voltak kemények , de Sensei azért megoldotta hogy mégis ” megkapjam ” ami jár nekem .

Folyt köv.