Két rövidlátó ember minduntalan az éles szemével dicsekedett. Valaki hírül adta nekik, hogy a templomban emléktáblát helyeznek el. Mindketten szerették volna tudni, mi lesz a tábla szövege. A táblaavatás napján együtt mentek a templomba. Felnéztek a templom homlokzatára, egyikük megszólalt: – Nézd csak, nem azok az írásjelek vannak felírva, hogy „Fényesség” és „Becsületesség” ? A másik bólintott. – A kisebbek meg, azokat biztos nem tudod kiolvasni, azt jelentik: X. Y. írása, ennek meg ennek a hónapnak ezen és ezen a napján! Egy járókelő megkérdezte, mit bámulnak. Amikor megmondták, a járókelő elnevette magát: – A táblát még fel sem tették, hogyan tudnátok elolvasni, mit írtak rá?  

Két ember dicsekedett: – Az én íjam olyan remek, hogy nem is kell hozzá nyílvessző! – mondta az egyik. A másik azonnal rávágta: – Az én nyílvesszőm olyan pompás, hogy nem is kell hozzá íj! Yi, a tapasztalt íjász hallotta a dicsekvőket, és megkérdezte tőlük: – Íj nélkül hogyan lövöd ki a nyílvesszőt? És nyílvessző nélkül hogyan találod el a célt? A két dicsekvő befogta a száját, Yi pedig megtanította őket lőni. Han Fei Zi

Yang Zi mester szomszédjának elkóborolt a báránya, kiküldte hát összes emberét a bárány keresésére, és megkérte Yang Zi szolgáját, tartson ő is velük. – Micsoda! – rikácsolt Yang Zi. – Ennyi emberre van szükséged, hogy megkeress egy bárányt? – De hisz annyi ösvény van itt, ki tudja, merre ment – magyarázkodott a szomszéd. Amikor a szolga visszatért, Yang Zi megkérdezte: – No, megtaláltátok a bárányt? A szolga azt felelte, nem. Akkor Yang Zi megkérdezte, hogyhogy nem tudták megtalálni. – Túl sok az ösvény – felelte a szolga. – Egyik ösvény beletorkollik a másikba, nem tudtuk eldönteni, melyiket válasszuk, így aztán visszafordultunk. Yang Zi gondolkodóba esett. Hosszú ideig nem szólt semmit,…

Egyszer, egy idősebb Cherokee benszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól: – Harc dúl bennem. egy szörnyű háborúskodás két farkas között. Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egot. A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot…

A KŐTÖRŐ ÉS A HEGY Élt egyszer Japánban egy kőtörő, aki megunva a kemény munkát, olyan henyén szeretett volna élni, mint a kövér boltosok : azután egy napon, ki tudja, hogyan, vágya valóra vált. Kis idő múltán azonban az üzletéből kitekintve meglátott egy mandarint, akit a szolgái éppen gyaloghintón vittek, és így sóhajtott fel: – Ilyen szép dolog mandarinnak lenni! – Abban a pillanatban ő is mandarinná változott. Azután a császárt szolgálta, a helyére áhítozott és ő lett a Nap Fia, mert így nevezték a császárt. Volt neki egy napernyője, de a Nap így is égette. – Ilyen szép dolog Napnak lenni! – kiáltotta. Nappá változott tehát, de amikor felhő…

Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele: – Milyenek itt az emberek? – kérdezte. – Hová valósi vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs. – Athéni vagyok. – És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg. – Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan. – Nincs szerencséd! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni. – mondta az öreg. A vándor búsan folytatta útját. Nem sokkal később újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy…

Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt.  Az apja adott neki  egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be   egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe. Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe. A elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mit a szögeket beütni a kerítésbe. Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába, Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie. Ekkor az apja, azt mondta neki,…

Tea Japánban idősebb úriemberek egy csoportja rendszeresen összejött, hogy megbeszéljék a híreket, és teázgassanak. Egyik szórakozásuk az volt, hogy igen drága teafajtákat kutassanak fel, hogy azokból újabb ínycsiklandozó keverékeket állítsanak össze. Amikor a legidősebbre került a sor, hogy megvendégelje a többieket, a legnagyobb ünnepélyességgel szolgálta fel a teát: aranydobozból mérte ki a leveleket. Mindannyian a legnagyobb elragadtatással dicsérték teáját, és tudni szerették volna, hogy milyen különleges kombinációból állította össze ezt a keveréket. Az idős ember mosolyogva így szólt: – Uraim, a tea, amit Önök oly nagy élvezettel isznak, ugyanaz a tea, amit a parasztjaim isznak a birtokomon. Az élet legfinomabb dolgai egyáltalán nem drágák, és nem is nehéz őket megtalálni.…