Tanmesék
-
RĂVIDLĂTĂS
KĂ©t rövidlĂĄtĂł ember minduntalan az Ă©les szemĂ©vel dicsekedett. Valaki hĂrĂŒl adta nekik, hogy a templomban emlĂ©ktĂĄblĂĄt helyeznek el. Mindketten szerettĂ©k volna tudni, mi lesz a tĂĄbla szövege. A tĂĄblaavatĂĄs napjĂĄn egyĂŒtt mentek a templomba. FelnĂ©ztek a templom homlokzatĂĄra, egyikĂŒk megszĂłlalt: – NĂ©zd csak, nem azok az ĂrĂĄsjelek vannak felĂrva, hogy „FĂ©nyessĂ©g” Ă©s „BecsĂŒletessĂ©g” ? A mĂĄsik bĂłlintott. – A kisebbek meg, azokat biztos nem tudod kiolvasni, azt jelentik: X. Y. ĂrĂĄsa, ennek meg ennek a hĂłnapnak ezen Ă©s ezen a napjĂĄn! Egy jĂĄrĂłkelĆ megkĂ©rdezte, mit bĂĄmulnak. Amikor megmondtĂĄk, a jĂĄrĂłkelĆ elnevette magĂĄt: – A tĂĄblĂĄt mĂ©g fel sem tettĂ©k, hogyan tudnĂĄtok elolvasni, mit Ărtak rĂĄ?
-
AZ ĂJ MEG A NYĂLVESSZĆ
KĂ©t ember dicsekedett: – Az Ă©n Ăjam olyan remek, hogy nem is kell hozzĂĄ nyĂlvesszĆ! – mondta az egyik. A mĂĄsik azonnal rĂĄvĂĄgta: – Az Ă©n nyĂlvesszĆm olyan pompĂĄs, hogy nem is kell hozzĂĄ Ăj! Yi, a tapasztalt ĂjĂĄsz hallotta a dicsekvĆket, Ă©s megkĂ©rdezte tĆlĂŒk: – Ăj nĂ©lkĂŒl hogyan lövöd ki a nyĂlvesszĆt? Ăs nyĂlvesszĆ nĂ©lkĂŒl hogyan talĂĄlod el a cĂ©lt? A kĂ©t dicsekvĆ befogta a szĂĄjĂĄt, Yi pedig megtanĂtotta Ćket lĆni. Han Fei Zi
-
TĂL SOK ĂSVĂNY
Yang Zi mester szomszĂ©djĂĄnak elkĂłborolt a bĂĄrĂĄnya, kikĂŒldte hĂĄt összes emberĂ©t a bĂĄrĂĄny keresĂ©sĂ©re, Ă©s megkĂ©rte Yang Zi szolgĂĄjĂĄt, tartson Ć is velĂŒk. – Micsoda! – rikĂĄcsolt Yang Zi. – Ennyi emberre van szĂŒksĂ©ged, hogy megkeress egy bĂĄrĂĄnyt? – De hisz annyi ösvĂ©ny van itt, ki tudja, merre ment – magyarĂĄzkodott a szomszĂ©d. Amikor a szolga visszatĂ©rt, Yang Zi megkĂ©rdezte: – No, megtalĂĄltĂĄtok a bĂĄrĂĄnyt? A szolga azt felelte, nem. Akkor Yang Zi megkĂ©rdezte, hogyhogy nem tudtĂĄk megtalĂĄlni. – TĂșl sok az ösvĂ©ny – felelte a szolga. – Egyik ösvĂ©ny beletorkollik a mĂĄsikba, nem tudtuk eldönteni, melyiket vĂĄlasszuk, Ăgy aztĂĄn visszafordultunk. Yang Zi gondolkodĂłba esett. HosszĂș ideig nem szĂłlt semmit,…
-
A két farkas
Egyszer, egy idĆsebb Cherokee benszĂŒlött amerikai Ăgy tanĂtotta az unokĂĄit az Ă©let dolgairĂłl: – Harc dĂșl bennem. egy szörnyƱ hĂĄborĂșskodĂĄs kĂ©t farkas között. Az egyik farkas kĂ©pviseli a fĂ©lelmet, a haragot, az irigysĂ©get, a bĂĄnatot, a sajnĂĄlkozĂĄst, a mohĂłsĂĄgot Ă©s a kapzsisĂĄgot, az arroganciĂĄt, a gĆgöt Ă©s az önteltsĂ©get, a fennhĂ©jĂĄzĂĄst, az önsajnĂĄlatot, a bƱntudatot Ă©s a bƱnössĂ©get, a neheztelĂ©st, a megbĂĄntĂłdĂĄst, a kisebbrendƱsĂ©gi Ă©s a felsĆbbrendƱsĂ©gi Ă©rzĂ©st egyarĂĄnt, a hazugsĂĄgokat, a hamissĂĄgokat, a bĂŒszkesĂ©get Ă©s az egot. A mĂĄsik farkas pedig a vidĂĄmsĂĄgot, a jĂłkedvet, a bĂ©kessĂ©get, a szeretetet, a remĂ©nyt, a megosztĂĄst Ă©s az egyĂŒttĂ©rzĂ©st, a derƱt Ă©s a nyugalmat, a higgadtsĂĄgot, a szerĂ©nysĂ©get, a kedvessĂ©get, a jĂłakaratot…
-
A KĆTĂRĆ ĂS A HEGY
A KĆTĂRĆ ĂS A HEGY Ălt egyszer JapĂĄnban egy kĆtörĆ, aki megunva a kemĂ©ny munkĂĄt, olyan henyĂ©n szeretett volna Ă©lni, mint a kövĂ©r boltosok : azutĂĄn egy napon, ki tudja, hogyan, vĂĄgya valĂłra vĂĄlt. Kis idĆ mĂșltĂĄn azonban az ĂŒzletĂ©bĆl kitekintve meglĂĄtott egy mandarint, akit a szolgĂĄi Ă©ppen gyaloghintĂłn vittek, Ă©s Ăgy sĂłhajtott fel: – Ilyen szĂ©p dolog mandarinnak lenni! – Abban a pillanatban Ć is mandarinnĂĄ vĂĄltozott. AzutĂĄn a csĂĄszĂĄrt szolgĂĄlta, a helyĂ©re ĂĄhĂtozott Ă©s Ć lett a Nap Fia, mert Ăgy neveztĂ©k a csĂĄszĂĄrt. Volt neki egy napernyĆje, de a Nap Ăgy is Ă©gette. – Ilyen szĂ©p dolog Napnak lenni! – kiĂĄltotta. NappĂĄ vĂĄltozott tehĂĄt, de amikor felhĆ…
-
Milyennek lĂĄtsz mĂĄsokat?
Ăreg bölcs ĂŒldögĂ©lt a Korinthusba vezetĆ Ășt szĂ©lĂ©n. A vĂĄrosba igyekvĆ idegen rövid pihenĆt tartva beszĂ©dbe elegyedett vele: â Milyenek itt az emberek? â kĂ©rdezte. â HovĂĄ valĂłsi vagy? â kĂ©rdezett vissza az öreg bölcs. â AthĂ©ni vagyok. â Ăs felĂ©tek milyen nĂ©p lakik? â kĂ©rdezett tovĂĄbb az öreg. â HĂĄt tudod, rettenetes tĂĄrsasĂĄg! Mind csalĂł, lĂ©zengĆ, lusta Ă©s önzĆ. EzĂ©rt is jöttem el onnan. â Nincs szerencsĂ©d! Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalĂłval Ă©s lĂ©zengĆvel, lusta Ă©s önzĆ emberrel fogsz talĂĄlkozni. â mondta az öreg. A vĂĄndor bĂșsan folytatta ĂștjĂĄt. Nem sokkal kĂ©sĆbb Ășjabb idegen ĂĄllt meg az öreg bölcs elĆtt. Ćt is az Ă©rdekelte, hogy…
-
Szögek
Volt egyszer egy kisfiĂș, akinek igen nehĂ©z termĂ©szete volt. Az apja adott neki egy zacskĂł szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszĂti a tĂŒrelmĂ©t, vagy veszekszik valakivel, ĂŒssön be  egy szöget az udvar vĂ©gĂ©ben lĂ©vĆ kerĂtĂ©sbe. Az elsĆ napon 37 szöget ĂŒtött a fiĂș a kerĂtĂ©sbe. A elkövetkezendĆ hetek sorĂĄn megtanult uralkodni magĂĄn, Ă©s a kerĂtĂ©sbe beĂŒtött szögek szĂĄma, naprĂłl napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magĂĄn, mit a szögeket beĂŒtni a kerĂtĂ©sbe. VĂ©gĂŒl elĂ©rkezett az a nap, amikor a fiĂș egyetlen szöget sem ĂŒtött be a kerĂtĂ©s fĂĄjĂĄba, Ekkor megkereste az apjĂĄt, Ă©s elmesĂ©lte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerĂtĂ©sbe ĂŒtnie. Ekkor az apja, azt mondta neki,…
-
A tea
Tea JapĂĄnban idĆsebb Ășriemberek egy csoportja rendszeresen összejött, hogy megbeszĂ©ljĂ©k a hĂreket, Ă©s teĂĄzgassanak. Egyik szĂłrakozĂĄsuk az volt, hogy igen drĂĄga teafajtĂĄkat kutassanak fel, hogy azokbĂłl Ășjabb ĂnycsiklandozĂł keverĂ©keket ĂĄllĂtsanak össze. Amikor a legidĆsebbre kerĂŒlt a sor, hogy megvendĂ©gelje a többieket, a legnagyobb ĂŒnnepĂ©lyessĂ©ggel szolgĂĄlta fel a teĂĄt: aranydobozbĂłl mĂ©rte ki a leveleket. Mindannyian a legnagyobb elragadtatĂĄssal dicsĂ©rtĂ©k teĂĄjĂĄt, Ă©s tudni szerettĂ©k volna, hogy milyen kĂŒlönleges kombinĂĄciĂłbĂłl ĂĄllĂtotta össze ezt a keverĂ©ket. Az idĆs ember mosolyogva Ăgy szĂłlt: – Uraim, a tea, amit Ănök oly nagy Ă©lvezettel isznak, ugyanaz a tea, amit a parasztjaim isznak a birtokomon. Az Ă©let legfinomabb dolgai egyĂĄltalĂĄn nem drĂĄgĂĄk, Ă©s nem is nehĂ©z Ćket megtalĂĄlni.…