Sajnos történt egy komoly törés az életemben márciusban,ami miatt minden háttérbe szorult,így a karate is.Most,nagyjából négy hónappal a történtek után kezdem azt érezni,hogy elindultam a talpra állás útján.De ehhez a karatét is segítségül hívom.
Ma este itthon gyakoroltam,és jó volt.Kerestem a mozdulatokat,gondolkoztam,újra és újra kezdtem az általam ismert formagyakorlatot,a Heian katát.Bizony,ez a pár hónap is hatalmas kiesés.De nem adom fel.Szeretem a mesteremet,mert próbál segíteni mindenben.És persze az edzőtársaimat is köszönet illeti.Jó valahová tartozni,ahol elfogadnak,megértenek.A Sensei sok mindent tanított,és nem csak karatét.Nagyon tisztelem érte.És csak úgy tudom neki és a társaimnak ezt megköszönni,hogy lejárok annyi edzésre,amennyire csak lehetőségem van.Elindultam egy új,másik úton.Sok dologban változtam,amiben kellett,hogy változzak.
De a karate marad.
Domo arigato,Sensei!