Területi és birtoklás gesztusok
Területi gesztusok
Az emberek rátámaszkodnak, rádőlnek személyekre vagy tárgyakra, hogy tulajdonjogi igényüket kimutassák irántuk. A rádőlés, rátámaszkodás ezenkívül elsőbbség kifejezésére vagy fenyegetésre is szolgál, ha a tárgy, amelyre támaszkodunk, valaki másé. Ha le akarjuk fényképezni egy barátunkat kocsijával, csónakjával, lakásával vagy személyes tárgyaival együtt, azt tapasztaljuk, hogy újonnan szerzett vagyontárgyára támaszkodik, ráteszi a lábát, vagy karjával átfogja. Amikor megérinti tulajdonát, az testének részévé (meghosszabbodásává) válik, és ő ily módon jelzi másoknak, hogy az illető tárgynak jogos birtokosa. Ifjú szerelmesek nyilvános helyeken vagy magántársaságban kézen fogják, vagy átölelik egymást, hogy igényüket a másik iránt kimutassák. A vállalati ügyintéző asztalára, vagy asztalának fiókjára teszi a lábát vagy szobája ajtajának támaszkodik, s így jelzi a helyiséghez és annak összes berendezéséhez való jogát.
Könnyen meg lehet félemlíteni valakit (személyiség függő milyen mértékben), ha holmijára támaszkodunk, ráülünk vagy engedély nélkül használjuk azokat.
A mások területe és tulajdona ellen elkövetett szembeszökő visszaélések mellett – például íróasztalához ülni – akadnak nehezebben megfogható fenyegető módszerek is. Ilyen például valakinek az irodájában az ajtót támasztani, vagy nemtörődöm módon a székébe ülni.
Ha egy kereskedelmi utazó (ügynök) vevőt keres fel otthonában, leülés előtt ajánlatos megkérdeznie hova ülhet, ha hellyel kínálják, és nem egyértelmű a kijelölt hely. Ugyanis a nem megfelelő hely elfoglalását fenyegetőnek érzi a vevő és ez ellenállásra készteti, ami károsan befolyásolhatja az üzletkötés esélyét.
Akad azonban olyan ember, aki megrögzött ajtótámasztó, és úgy éli le életét, hogy a legtöbb embert a megismerkedés pillanatától kezdve megfélemlít. Az ilyen illető okosan teszi, ha gyakorolja a támaszkodásmentes állást, és közben nyitva tartja tenyerét, hogy kedvező benyomást tegyen másokra. Az emberek 90%-a a megismerkedést követő másfél percben formálja meg rólunk véleményét, és ne feledjük, hogy első benyomást csak egyszer lehet kialakítani!!!
A birtoklás gesztusai
[sociallocker]
Elsősorban vezető beosztású emberek jellegzetes gesztusairól van szó. Inkább az amerikai kultúrára jellemző az, ahogy a szakirodalom ezekről a sajátos gesztusokról beszél. Az európai üzleti életben finomabb, árnyaltabb formái érhetők csupán tetten a következőkben leírásra kerülő sajátosságok. Habár az amerikai „kultúra” egyre jobban érvényesülni látszik közvetlen környezetünkben is….
A birtoklás gesztusai legjobban olyan alkalmazottak körében figyelhetők meg – feltűnő módon – szinte átmenet nélkül, akik frissen jutottak vezető beosztáshoz, holott ezeket a gesztusokat előléptetésük előtt legfeljebb elvétve használták.
A szék felett átvetett láb gesztusa nem csak azt fejezi ki, hogy az illető birtokolja azt a bizonyos széket vagy helyet, hanem a szokásos udvariassági formák fellazulását is jelzi. (Elsősorban az amerikai kontinensre jellemző gesztus.) Ez a viselkedésmód teljesen megszokott, ha két jó barát fesztelenül beszélget, de főnök – beosztott viszonylatban való megjelenése igen elgondolkodtató.
Nézzünk egy példát az értelmezésre:
Egy beosztott személyes problémájával bemegy a főnök szobájába, hogy tanácsot kérjen, mit tegyen. A helyzet ismertetése közben az alkalmazott előrehajlik székén, kezét a térdére teszi, fejét lehajtja, csüggedtnek látszik, s halkan beszélni kezd.
A főnök mozdulatlanul ülve, figyelmesen hallgatja, majd hirtelen hátradől a székében, s fél lábát átveti a karfán (durvább esetekben asztalra teszi egyik, vagy mindkét lábát).
E gondtalan gesztus arra vall, hogy a főnök eddigi magatartását érdektelenség, közöny váltotta fel. Más szóval, nem sokat törődik alkalmazottjával és annak problémájával, talán az az érzése is támadt, hogy kár olyan „agyonbeszélt históriával” vesztegetnie az idejét.
Kérdés az, miért lett részvétlen a főnök?!
Lehetséges válasz:
mérlegelte alkalmazottja problémáját s úgy döntött nem komoly az ügy – ezért kezdett érdektelenül, és közönyösen viselkedni.
Érdektelenségét együttérző arckifejezéssel leplezi…. Esetenként búcsúzóul azt is mondja emberének, hogy nem kell aggódni, a probléma magától meg fog oldódni.
Amikor az alkalmazott eltávozik, a főnök megkönnyebbülten felsóhajt – és leveszi a lábát a székről (vagy asztalról)…Ez a fajta magatartás elsősorban a beosztottaknak szól, illetve önmaga igazolását szolgálja. Egy felettes látogatásakor aligha használ ilyen szembetűnő terület- és tulajdonvédelmi gesztust, inkább nehezebben felfedezhető változathoz folyamodik. Pl. az íróasztal fiókjára teszi a lábát, vagy ha nincs fiók, akkor az asztal lábának feszíti lábfejét – ezzel fejezi ki jogos igényét az „őt megillető” helyre, területre.
Üzleti tárgyalásokon igen bosszantóak lehetnek az ilyen jellegű gesztusok. Döntő fontosságú lehet egy tárgyalás kimenetelére nézve, hogy az illető változtasson testhelyzetén, mert minél tovább tartja lábát a szék karfáján, vagy az íróasztalon, annál tovább marad meg ellenséges, vagy közömbös magatartása. Testtartásán könnyen lehet változtatni, nyújtsunk felé valamit, amit nem ér el, s ekkor kérjük meg, hogy hajoljon oda és nézze meg.
[/sociallocker]