A harcművészet és a küzdősport szót általában ugyanabban a jelentésben használják. Mégis ha megfigyeljük a különböző küzdősportok/harcművészetek ágait, elég könnyedén megkülönböztethetünk két fõ irányvonalat, melyet sokan önkényesen, de nem minden alap nélkül egyik vagy másik névhez rendelnek.
Így harcművészet-nek inkább azokat az ágakat és formákat nevezik, melyek mögött egy spirituális és/vagy szellemi rendszer is áll. (például karate, kung fu, aikido, tai chi stb.) Másképp megfogalmazva ez művészet. Egy felsőbbrendű cél érdekében cselekszik e világban. Versenyről itt is beszélhetünk, de az nem a ringben, hanem inkább a az életben játszódik. Fontosabb a harcművészetben a szép, illetve a szép győzelem, mint a hatásos és dicsőség lehet a vesztés is.
A harcművészet egy tipikus leírása a festővel való összehasonlítás. A festőnek ott a paletta az alapszínekkel, a vászon és az ecset. De a felhasznált színeket ő maga keveri ki, és a vonalakat is ő húzza, mindezt a saját stílusában, a saját látásmódja, érzései és érzelmei által. A harcművésznek ott vannak a technikák és formák, amelyeket szabadon módosít és kombinál a saját ízlése, valamint az adott helyzet szerint.
Összefoglalva: A harcművészet a test és a szellem művészete testi oldalról megközelítve, az ember ősi védekező és támadó ösztöneit alapanyagul felhasználva.
A küzdősport szóhoz pedig inkább azokat rendelik, melyek letisztultak, nem hordoznak kulturális vonásokat, bármilyen kultúrához csatolhatók, inkább a testi értelemben vett harcot fejleszti és nem vagy csak nagyon kis mértékben foglalkozik más kultúra(k)nak a hozadékával, vagy a szellemi értelemben vett harccal. Más megközelítésben azt mondhatni, hogy küzdősport az, ahol a hatékonyság (még ha részbeni is, például bokszban csak a kezet szabad használni) felülmúlja a szépség és az egészség szempontjait. (például kick-box, sanda stb.) Ez sport, a művészi célokkal ellentétben, itt a verseny, a mozgás és a győzelem számít.
Összefoglalva: A küzdősport egy módszer a hatékony védelemre és támadásra, illetve sport, vagyis az előzőek szabályok között való űzésére.
Természetesen a két fogalom úgy is összeolvad, hogy például a karatét lehet küzdősportként alkalmazni, de lehet harcművészetként is művelni.