A GoJu-ban nagy hangsúlyt fektetnek a támadás elől való kitérésre (Tai Sabaki).
Vannak stílusok, ahol egy harci helyzetre kulcsfontosságúnak tartják, a fizikai
erőfölényt. A megoldásokat is ennek mentén keresik, nemes egyszerűséggel, addig
edzik magukat, amíg egy esetleges beérkező támadás már aligha van nagyobb
hatással rájuk. Ez egy részben működőképes stratégia lehet. Számos harcban már
pusztán a fizikai méret elrettentő erejű tud lenni, arról nem is beszélve, hogy az
ellenfél támadásainkra adott reakciójának hiánya jelentősen de-motiváló. Így pusztán
a fizikai erőfölény megléte is csatát tud nyerni. Ennek a hozzáállásnak van azonban
egy alapvető gyenge pontja, az pedig az, hogy mindig lesz erősebb ellenfél. Az élet
olyan helyzetekbe hoz, hogy van amikor kevés a fizikai erő. És nem feltétlenül
erősebb harcosra kell gondolni. Elképzelhető, hogy egy hegyi túrán úgy adódik, hogy
megindul felénk egy nagyobb kődarab a hegyoldalról. Ha egész életünket testtömeg
és izomépítéssel töltöttük, futási gyorsaságunk fejlesztésével pedig nem, úgy nagy
valószínűséggel vesztesen kerülünk ki egy ilyen helyzetből. Hol lehet még
használható stratégia a fizikai erő? Például versenysportban, ahol kontrollált
körülmények vannak, az események folyása ember alkotta szabályok szerint történik.
Teszem azt, az a szabály, hogy nem mozoghat gyorsan a versenyző. Ilyen helyzetekre
egyértelmű út és megoldás kínálkozik. Az élet azonban nem ilyen, hanem
kiszámíthatatlan. Egy kellően képzett harcművész, képes kell legyen alkalmazni
tudását, sikeresen, bármilyen követ is gördít felé az élet. Ebből a szemszögből kell
tehát vizsgálni, a támadások elől való kitérés fontosságát. Ugyanis mindig lesz olyan
támadás amiben nem lehet benne maradni, nagyobb ellenfél, akivel nem érdemes
küzdeni, nagyobb kő, amit nem lehet megállítani. A harcművészetet életvitelszerűen
gyakorolva, életszerű helyzetek megoldására leszünk felkészítve, a verseny, illetve
szabályszerű helyzetekkel szemben.
A támadás elől való kitérés gyakran azt a gondolatot ébresztheti az emberek fejében,
hogy egyfajta megfutamodásról van szó, vagy gyávaságról, azonban ez nem így van.
A teljes kép vizsgálata kedvéért tekintsük a szó pontos jelentését. Eredeti japán alakja
a következő: 体捌き. [18 ] Jelentése pedig, „egész testtel végzett munka”, vagy „test
kezelés”. Nem csak a Go Ju-nak, de más japán harcművészeteknek is fontos eleme.
Nem összekeverendő a Tai Jutsu kifejezéssel, ami puszta kezes harcot jelöl. [17] A
Tai Sabaki tehát a test helyes kezelését jelenti a harcban, ami magában foglalja a
támadások elől való kitérést, valamint törekvést a folyamatosan előnyösebb helyzetbe
való kerülésre. Valójában a legideálisabb manőver egy támadással szemben, az az
elől való elmozdulás, ezt úgy végrehajtva, hogy egyből jobb helyzetbe kerüljünk,
vagy azzal visszatámadást indítsunk. A Tai Sabaki fontos követője, vagy része lehet
az ellentámadás, így megfutamodásról szó sincs, sokkal inkább ugyan azt a célt
kívánja elérni, mint a fizikai erő okozta fölény. Mégpedig, hogy az ellenfél támadása
ne legyen ránk hatással. Csak míg az egyik esetben a lehetőségek száma, ahol
sikeresen elérhetjük ezt a célt, korlátos, úgy a másikban számos. Egy GoJu ryu dojoban
az edzés fontos része ezen kitéréses technikák gyakorlása.
Szalontai Gábor