Ha figyelembe vesszük a harci módszerek fejlődését érdemes megjegyezni, hogy a nyugati harci technikák (harci kard, lovagi torna, stb) már feledésbe merültek. Azonban a keleti módszerek szisztematikus oktatási gyakorlatai egyre jobban felvirágozódtak, és része lett egy mélyen gyökerező kultúrának (Wushu Kínában és Budo Japán). Az oktatás az út (Do), ahol az ember megtanulja, hogy kell szembenézni az élettel. Háború idején, a harcművészet mesterei elsősorban a technikai, gyakorlati és fizikai szempontból, míg békeidőben, filozófiai-spirituális szempontból edzettek, így a technikák és a képzés célja az volt inkább, hogy a mindennapi életben lehessen az felhasználni. Például: Konfrontáció a főnök és munka terén. A tradicionális harcművészetek mestere ezt a helyzetet érzelmi stratégiai alapon , és nem szemtől…