Élménybeszámoló -Promotion Course Winter Izrael 2019 –

2019-03-07 0 By admin

Izraeli élményeim

Február 19-én hajnalban indultam másodszorra Izraelbe a Hombu Dojoba István senseiel és Jutka senseiel. 2 évvel ezelőtt még barna övesen vágtam neki ennek a másfél hetes kalandnak. Akkor nagyon jól éreztem magamat. Így indulás előtt immár fekete övesen nagyon vártam már, hogy újra Izraelben legyek. Mikor landoltunk Kancho és Anna várt minket. Kedden érkeztünk. Anna nagyon arányosan megmutatta nekünk Petah Tikva legjobb helyeit. Este már részt vettünk Shay Shihan edzésén. Természetesen nagyon elfáradtunk, de sok érdekeset tanultunk a csípő használatátnak fontosságáról. Sokat forogtunk és közben nagyon oda kellett figyelni, amikor fordulunk helyesen használjuk  a csípőt. Az edzés nagyon jó hangulatban telt.

 

Szerda délelőtt elmentünk a Tel Avivba a tengerparton egy nagyot sétáltunk és Jaffában. Most másodszorra is lenyűgözött a város sokszínűsége és a tengerpart szépsége. Meg a februári 20 fok, hogy napközben verőfényes napsütésben sétáltunk. Este edzés Kanchoval. Az első fekete öves edzésen Kata és bunkai volt. Kicsit izgultam, mert nem volt sosem erősségem a bunkai és a fekete öves katáimban sem voltam biztos. Amikor a bunkait csináltuk csak 2 mozdulatot vettünk ki a sanseru katából. Amikor shikoból átmegyünk sanshinba és morote cukit ütünk. Erre a mozdulatra kellett minél több magyarázatot találnunk. Sok minden eszembe jutott. Olyan dolgok is, amiket miután kipróbáltam nem működtek, de volt olyan is, mellyel megleptem ellenfelem. Miután már egyre jobban és jobban ment a támadónak nemcsak a támadás volt a feladata, reagálnia kellet a bunkaira és törekednie arra, hogy a visszatámadás ne legyen sikeres. Fontos, ha előtte maradsz az nem jó neked. Próbálj meg mindig olyan helyzetbe kerülni az első mozdulatoddal, amire ő már nem tud reagálni és te vagy teljesen előnyös helyzetben. Sokat tanultam a bunkairól és magamról is.

Csütörtökön reggel korán indultunk Jeruzsálembe. Izraelben ez a másik nagy város, amitől eláll a szavam. Fantasztikus hogy ennyi minden egy helyen egyszerre legyen jelen. Szavakba nem lehet ezt önteni. El kell menni Jeruzsálembe és átélni.

Pénteken következett a promotion course első napja a 100 randory. 2 évvel ezelőtt nagy izgalommal vágtam neki. Szinte elképzelhetetlennek tartottam, hogy én végig tudom csinálni. De sikerült akkor és nagyon fantasztikus élmény volt. Így idén már kevésbé izgultam. Tudtam mire számíthatok. Nagyon nagy élmény volt idén is. Különösen az, hogy életemben először randoryztam Kanchoval. Nagyon örültem a 100 randory végén, hogy sokkal könnyebben ment, mint 2 éve és több mindenre tudtam odafigyelni. Kevesebb felesleges és hirtelen mozdulatot csináltam idén, ami felemésztené az energiámat.

Így jobban oda tudtam figyelni, hogy mit és hogyan csináljak. Sokszor a randory elején észrevettem, hogy milyen technikákkal dolgozik az ellenfél, ha például hosszú lábai voltak és nagyon szeretett rúgni próbáltam közel maradni hozzá és így tovább dolgozni. 100 randory alatt mindenkivel párba kerülsz, gyerekkel, felnőttel, időssel, fiatallal, naggyal, kicsivel. Nem mindig könnyű észrevenni, hogy kivel hogyan dolgozzál. Pedig fontos, hogy figyelj nagyon az ellenfélre. Ha esetleg ő durvábban dolgozik, akkor ehhez hogyan viszonyulj. Nekem mindig nehéz volt olyan ellenfél elé odaállni és párba állni vele, aki nagyobb és sokkal erősebb volt nálam. Ha ilyennel párba kerültem legszívesebben elszaladtam volna. De ez nem megoldás, mert az életben is, ha egy nagy problémával kerülsz szembe nem mindegy mit csinálsz.

Vagy elfutsz előle és hagyod, hogy a nyomodban lihegjen, egyszer úgyis utolér. Vagy oda állsz elé és megpróbálod megoldani. Nem biztos, hogy elsőre sikerül, de sosem szabad feladni. Amikor sikerül felülkerekedni problémáidon, akkor nagyon jó érzés és fejlődsz általa. Mert a következő ilyen esetben már tudod hogyan reagálj. Randory közben vannak olyan ellenfelek, akik meglepnek és hirtelen azt sem tudod, hogy mihez kezdjél, hogyan reagálj a helyzetre. Ilyenkor is józannak kell maradni és megpróbálni másképp hozzáállni, mert fontos, hogy könnyen tudjál változtatni a hozzáállásodon, ha a helyzet úgy kívánja. Viszont azt észre vettem, hogy a 100. randory felé közeledve már nagyon fáradt voltam és sokkal kevesebbet rúgtam, mert már nehéz volt felemelni a lábam.

Ezért figyelni kell magamra, hogy még jobban osszam be az erőmet, Illetve arra, hogy hogyan tudom az én akaratomat az ellenfelemre ráerőltetni. Például, ha ő nagyon gyorsan dolgozik, hogyan tudom megoldani, hogy lassabbra vegye a tempót. Nagyon érdekes belegondolni, hogy mindenki ugyan azt tanulja meg alapként, az összes kihon mozdulatot. De mivel különbözőek vagyunk ezeket máshogy használjuk, másként értelmezzük. De pont ezért lehet mindig tanulni valamit. Lehet, hogy valakinek olyan mozdulat működik, ami neked nem és fordítva. Este hivatalosak voltunk Annához és Eladhoz vacsorára. Nagyon jól éreztem magamat. Jó volt látni Anna boldogságát és az esküvői képeket. 

 

Szombaton sem unatkoztunk. Eran eljött értünk és elvitt minket a Gallilei tóhoz és Akába. Nem vagyok vallásos, de ezeken a helyeken nagyon meghitt hangulat volt. Megdöbbentett az út során, hogy Eran milyen sok mindent tud Izraelről és történelméről. És kicsit elszégyelltem magam, hogy én ennyi mindent nem biztos, hogy tudnék mesélni Magyarországról. Fantasztikus nap volt.

Vasárnap volt a Promotion course második napja a kihon. Több tanulsága volt az edzésnek számomra. Nagyon sok kihon mozdulatot csináltunk ugyan azzal a kézzel. Például előreléptünk zenkucuba és ütöttünk cukit, majd hátra léptünk hejkóba és védtünk ugyan azzal a kézzel soto ukét majd a másik kézzel ütöttünk cukit. Ezután mikor ismételtük a gyakorlatot ugyanazzal a kézzel kezdük, mint amivel befejeztük. Fontos volt a feladat közben a csípő használata, hogy ne csak kézzel, hanem egész testtel dolgozzunk. Ugyanakkor ne csináljunk túl nagy mozdulatokat.

Csináltuk a gegsai katák első három lépését is. Nagyon kellett figyelni arra, amikor hátra lépünk sikóba, hogy teljesen védjül magunkat a gedan tetsuival és ne csak lecsapjuk. Rájöttem az edzés után, hogy képes vagyok olyan dolgokat is megvalósítani, amit nem gondoltam volna. Meg kellett csinálnom a fekete öves katákat Kancho és a sihanok előtt. Mivel bizonytalannak éreztem magam nagyon izgultam. Kiálltam és megcsináltam. Nem azt mondom, hogy hiba nélkül, de képes voltam oda állni és mikor hibáztam nem omlottam össze, hanem folytattam. Sajnos még nagyon sokat kell dolgoznom az önbizalmamon. 

El kell hinnem hogy képes vagyok rá, hogy sokkal több van bennem, mint gondolom. És ha ezt elhiszem minden könnyebb lesz. Nem szabad magam köré falakat építeni, mert igaz hogy könnyű felépíteni, de annál sokkal-sokkal nehezebb átlépni. Bízni kell magamban és elfogadni, ha azt mondják hogy ügyes vagy, vagy hogy ez nem jó csináld másként. Nem szabad túl kombinálnom a dolgokat. Az egyszerűtől kell haladni az egyre nehezebb felé. És sikerülni fog. Edzésen még csináltunk páros gyakorlatokat. Melynek az volt a tanulsága számomra, hogy jó tai-sabaki-val egy időben támadunk vissza, az ellenfél támadásának befejezése előtt, akkor sokkal előnyösebb helyzetbe kerülünk, mint a támadó és ezáltal nagyobb esélyem lesz a győzelemre. Egy másfajta páros gyakorlatot is csináltunk, a támadó rúgott egyet és neked vissza kellett támadni rúgással.

Először tai-sabaki, majd a rúgás. Nehéz feladat volt, mert nem mindig sikerült észrevenni hogy mit rúg és hogy jól időzítsd a rúgásod. Szóval vasárnap is fantasztikusan telt.

Hétfőn reggel kobudo edzés Kanchoval. Életemben először fogtam a kezembe sai tőrt. Eleinte az is nehéz volt, hogy meg tudjam tartani és forgassam, de edzés végére egészen jól ment. Még egy katát is megtanultunk a Shimabukuro no sai ichi. Érdekes volt, hogyan kell fogni és az egyes karate kihon mozdulatokat, hogyan lehet megcsinálni a fegyverrel. Érdekes felgyver a sai tőr. 

Több részét is lehet használni támadásra. Nem csak a hegyét, hanem a markolatát a villáit is. Nagyon jó volt ezt használni, mert mindig is nagyon tetszett, de sosem fogtam a kezembe. Ezért is szeretem a harcművészetet tanulni. Sokszor rájövök arra, hogy olyan dolgokra is képes vagyok, ami régen elképzelhetetlen volt számomra. Minden edzésen tanulok valami újat és fejlődöm. Mindig egyre jobb és jobb leszek. És lehet, hogy egy mozdulatot már nagyon sokszor csináltam és magyaráztak el nekem többféle képen. És ha lemegyek egy következő edzésre, akkor még egyféle képen el tudják magyarázni és még jobban megértem. 

Nagyon jó időnk volt így sétáltunk egy nagyot Petah Tikvában. Nagyon meleg volt. Napoztunk és vásároltunk. Délután beszélgettünk Kanchoval a kezdetekről, hogy miért van itt, ahol van. Azt mondta, hogy a karate olyan mint egy varázs puzzle. Mindenkinek egyforma darabkáik vannak, ezek a kihon mozdulatok és katák. De hogy ténylegesen milyen képet rakunk ki belőle, hogy hogyan rakjuk össze az egyes darabokat, hogy hogyan használjuk azt, az a képességeinken és tudásunkon múlik. Ha sokat foglalkozunk vele és csiszolják tudásunkat egyre jobb művészekké válunk. Illetve beszéltünk a kilencedik danjáról.

Nagyon nagy tanulsága a beszélgetésnek, hogyha tanulni akarsz és szorgalmasan teszed ezt, nem tántorít el erről az útról semmi, akkor annak meg lesz az eredménye, a gyümölcse. A fejlődés és a siker együtt járnak. Sajnos este nem jutottunk el Noa sensei edzésére, de még lesz rá alkalmunk, mert biztosan hogy jövünk Izraelbe.

Kedden délelőtt ismét Tel Avivba mentünk. Nagyon szeles nap volt, de nagyon érdekes dolgokat láttunk és a tengerparton egy nagyon finom tea mellett beszélgettünk, ami nagyon pihentető volt. Miután visszatértünk ismét alkalmunk volt Kanchoval beszélgetni és átbeszéltük az összes katát. Fel tudtuk tenni kérdéseinket.

Nagyon kedves Kanchotól, hogy ennyi időt és energiát szentelt nekünk. Nagyon figyelni kell, hogy a Gekisai katáknál az elején nincs ritmus különbség, a geksai-dai ni katánál a mawashi uke folyamatos. A Saifa katánál a morate cukinál a kéz helye a váll fölött egy ökölnyivel van és egy ökölnyivel kijebb, mint a váll. A Naifunchin katánál az első mozdulatnál a kéz vállmagasságban és teljesen kinyújtva van. És nagyon-nagyon sok pici apró részletet beszéltünk át. Este Shay Shihan edzése megint nagyon tanulságos volt. Edzés elején tapadós- kéz gyakorlatot csináltunk egy helyben. Figyelni kell nagyon, hogy nagyon laza végtagokkal mozogj. Figyelni kell a másik mozdulataira, mert lehet, hogy a támadását tovább viszem és én kerülök ki nyertesként. Sok mindent tanultam a fekete öves katákról.

Egy-egy kis részlet, amit eddig is mondták, hogy hogyan kell csinálni, most a helyére került. A sanseru kata fordulásai közben emelte ki, hogy nagyon fontos a láb, csípő, kéz sorrend. Természetesen nem csak itt. Illetve, hogy a katában sok oldalváltás van és ilyenkor nagyon dinamikusan kell fordulni, mindig azt kell elképzelni, mintha egy támadás jönne a hátunk mögül és azt kellene kivédenünk. A seipai katát is csináltuk. Ez a kata volt számomra, amit nagyon nehezen tanultam meg és sokszor elrontottam. Itt is sok, apró részletet helyre tettünk, például, hogy milyen irányba kell ütni vagy mozdulni. És kiderült, hogy jó tanítvány vagyok, mert a mesterem mozdulatait fedezték fel bennem is.

Szerdán volt a tábor utolsó napja a kata nap. Előtte István seinsei, Jutka sensei és én bunkaioztunk.

Teljesen leblokkoltam, mert csak azt látta, hogy milyen könnyen megy nekik, és másodpercek alatt kitalálnak jobbnál-jobb értelmezéseket. Ezért volt néhány nehéz pillantom, mert megint várat építettem magam köré. De átléptem rajta, persze segítséggel. Felnyitották a szemem, ha nem is gondolkodom rajta és azt várom, hogy csak úgy megvilágosodjak nem történik semmi. Gondolkodjak rajta és próbálkozzak. Nem baj, ha nem sikerül, akkor találjak ki egy másikat. És lehet hogy az egyik ellenféllel az sikerül valami, addig már mással nem. Meg kell figyelni az embereket, hogy kinél mit lehet megcsinálni, mert mások vagyunk. Mások a testi adottságaink, de ha megfelelően használjuk az eszközeinket, akkor sikerülni fog. Nagyon sokat kell keresni a lehetőségeket és gondolkodni az egyes mozdulatokon. Ne mindig úgy gondolj például egy hiki ukére, hogy csak egy védekezés, hanem láss mögé. 

Mi lehet még benne. Melyik kezedet mire használhatod, mire való a hikite. Ha elmerülsz a részletekben nagyon sok dologra használhatod. Este volt a Promotion Course utolsó napja, a kata Nap. Az összes katát megcsináltuk, amit tudunk. Egy katát 4-szer, 5-ször. Hol számolásra, hol számolás nélkül. Próbáltam figyelni, hogy minél pontosabban csináljam katáimat és a magyarázatokat, amit Kancho mondott beleépítsem a katákba. Majd megint ki kellett állni, megmutatni a tudásomat. Sokkal magabiztosabban mentem ki és sikerült. Nagyon büszke voltam magamra. Ezen a napon fejeződött be a vizsga is. Érdekes volt, mert nemcsak azoknak kellett kiállniuk, akik vizsgáztak, hanem mindenkinek. Sokaknak sikerült, sokaknak nem a vizsga, de másnap ugyan úgy folytatták tovább az edzést, mert megértették, hogy vannak követelmények, aminek meg kell felelni.

Ha ennek nem felelsz meg nem sikerül a vizsga. De ez nem azt jelenti, hogy ügyetlen vagy. Hanem, hogy a következő övfokozathoz még tanulnod kell és lehet, hogy a következő vizsgán már sikerül, de ezért dolgozni kell.

Csütörtökön nagyon rossz időnk volt. Így egész nap pihenünk. Este viszont Ronan Shihan edzésén vettünk részt. Nagyon jól éreztem magam. Mozdulatokat csináltunk az egyes katákból. Egy állás egy kézmozdulattal. Például a Geksai kata harmadik lépését gyakoroltuk. Figyelni kell a láb, csípő kéz sorrendre és szűken kell csinálni a mozdulatot, mert akkor hatékonyabban tudod használni a tested erejét. Párba álltunk és végig kellett csinálni a heian katát, de úgy hogy a másik lefogja mindkét kezedet és mindig úgy kellett mozdulni, hogy ezen fogásból kikerülj és ne akadj bele a másikba. Utána ugyan így megcsináltuk a safa katát is. Edés után megvendégeltek minket pizzával és sütivel.

Péntek reggel az utolsó edzés. Kézi súlyzóval edzettünk, egy körben álltunk mindenki számolt tízet és közben ütöttünk, majd age ukét és gedan ukét csináltunk egymás után. Kancho mondta nekünk, hogy azért ne csináljuk másképp a mozdulatokat, mert egy súlyzó van a kezünkben. Ugyan úgy fontos a csípő használata, és hogy pontosan csináljuk az egyes mozdulatokat.

Majd az állások fontosságáról tanultunk, Hogyan tudjuk az állást támadásként használni. Hova kell lépni, hogy az állás segítse a támadásodat. Ez egy nagyon nehéz feladat volt, mert nagyon figyelni kellett az időzítésre, és hogy hova lépsz. Ha nem jó helyre teszed a lábad, akkor nem használ semmit. Ezek utána a párodnak az volt a feladata, hogy meglökjön például a válladnál. Neked meg abban a pillanatban el kellet lépned olyan helyre, ahol előnyösebb. Figyelni kellet, hogy használd a tested, olyan legyél, mint egy folyó. Ne hagyd, hogy el tudjon lökni, te urald a testedet.

Izraleben töltöttünk másfél hetet és annyi szeretetet, törődést és tudást kaptunk, amit hosszú folyamat lesz beleépíteni az edzésekbe és a mindennapokba. Fontos számomra, hogy az itt megszerzett tudást nemcsak az edzéseken tudom előnyömre fordítani, hanem a magánéletben is. A karate által sokkal magabiztosabb lettem. Nagyon jó hogy egy ilyen családnak a része lehetek és örülök, hogy bármikor jövünk vissza Izraelbe szívesen látnak. Mindig tanulok új dolgokat, mely által én és a karatém is fejlődik. Edzés után bementünk Tel Avivba Annáékkal. A Beerbazar nevű helyen nagyon jót beszélgettünk pizzát ettünk és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat.

Szombaton az utolsó napon Shay Shihan vitt el minket Jeruzsálembe. Nagyon korán keltünk és sajnos nagyon hideg volt, de nem szegte kedvünket és olyan helyekre jutottunk el, ahol még nem jártunk. Megint nagyon sok új információt hallottunk Jeruzsálemről. Olajfák hegyén voltunk és az azt körülvevő templomokban, majd bementünk az Old citybe és sétáltunk, közben nagyokat nevettünk.

Este irány a reptérre. Kancho és Anna vitt minket ki és utána haza. Nagyon jó volt itthon újra magamhoz ölelni gyerekeket és újra látni őket. Remélem még sokszor kijutok és sok ilyen tanulságos és élménydús heteim lesznek. 

Köszönöm

Mile Zsuzsanna